A víz az úr……!!!!

2007 július 16. | Szerző: Belphegor

A napok a végtelen pisilések jegyében telnek.
Érdekes adat a világból: literben a napi vízfogyasztás úgy számolható ki, hogy a testsúly-kg-ot osztjuk harminccal. A Rejuva Detox program pluszban még egy liter víz fogyasztását írja elő.
Egy nap tehát durván 3 liter vizet kell begyűrnöm, ami nem kevés. Eddig
azt hittem, én alapvetően eleget iszom, de most azt hiszem, ez illúzió
volt. A teli flakont állandóan hurcolom magammal, az íróasztalnál szem
elé rakom, hogy lássam, hogy fogy. A gond csak a végtelenített
mászkálás. Mire visszaérnék a helyemre, és belekezdenék valami
feladatba, már mehetek is ki újra. Néha kínos is. Nem tudok pl.
egy meetinget végigülni, mert kb. 20 percenként ki kell vonulnom. A
kollégák minimum, de furán néznek rám. Kezemben a vizesflakon,
folyamatosan töltök felül, hogy meglegyen a napi penzum, és közben
állandóan szaladgálok. Akár oda is költözhetnék a gépemmel a
vizesballon és a mosdó közé félútra.

Bárhová
megyek, úgy érzem magam, mint a Mátrixban a szereplők, akik örök
csatlakozásparában voltak. Mostantól megérkezéskor nekem azonnal fel
kell mérnem, hogy hol a mosdó. Általában rögtön le is tesztelem. Egy
utazás a Balatonra pl. komoly kihívás, többszöri benzinkutas
megállással. A leggázabb mostanáig egy tescós bevásárlás volt. A
hatalmas hodályban egy mosdó van csak, az egyik végen. Ezért egy
vásárlás alatt kétszer kellett végigkirándulni az egész borzadályt,
mert a kasszánál nem tudok kimenni, a legtöbb kassza zárva volt, így
tehát séta vissza a bejáratig, ahol egy bejövő mellett tudtam
kislisszolni a befelé nyíló kapun. Könyörgöm, más embereknek soha nem
kell pisilni? Ők mit csinálnak, tartogatják? El tudom képzelni, mikor
mindezt kisgyerekes anyukák játsszák végig. A gyerek ötször pisili
össze magát, míg kiérnek.

Bodzaszörp – a megmentő

2007 július 12. | Szerző: Belphegor

Voltatok
már úgy szülinapi kerti partin, hogy közben háttérprogramként buzgón
méregtelenítő kúrába kezdtetek? Nos, nekem sikerült bevállalni egy
ilyet. Egy élmény…

Mert a diéta lényege ugye nagyjából a következő:

Gyümölcs – ehető minden mennyiségben ebédig

Ebédhez, vacsorához mindenfajta zöldség ehető minden mennyiségben, nyersen,  leves és saláta formájában, elosztva a délután folyamán

Vacsira az 1. és a 4. héten barna rizs/fehér husi + saláta/zöldség

             a 2-3. héten krumpli + saláta/zöldség

Cukor, só és olaj száműzve

Méz – kevés lehet

NO alkohol, NO kávé 

NO tejtermék

Semmilyen kenyérfajta, amiben glutén van

Minimálisan 2-3 liter víz naponta,

2 órával lefekvés előtt csak inni lehet

20-30 perces séta / könnyű mozgás ajánlott mindennap

1 tabletta Vita-Mineral és Omega 3 ajánlott naponta

Első
hét lévén, a fehér husi és/vagy saláta kombináció él. Ez egy
grillpartin elvileg még kivitelezhető is, ha! HA van elég kaja.

Mire
mi odaértünk, 1 db megmentett csirkemellecske várt, a kisebbik
fajtából, sali joghurttal leöntve, soha megsülni nem akaró cukkini- és
padlizsánkarikák.

Nos, egy menstruáló nőnél, azt hiszem, már
csak egy böjtölő nővel lehet nehezebb az élet. Miközben mindenki
borozgat, sörözget, csokis sütit majszol, ő ül, és várja, hogy
megsüljenek a zöldségei, elbulizgat a házi bodzaszörppel (mert abban
legalább méz van és iható), és lassan, de biztosan bealszik egy
sarokban, mert energiaszintje kissé a nulla felé közelít.

Szóval 
a tanulság – tudatos rákészülés. Én most méregtelenítek, tehát végig
kell gondolnom minden áldott nap, hogy hogy jutok hozzá a megfelelő
betevőkhöz. Nem lesz könnyű. Egy hónapig…

Csak kennydzsíít neeee

2007 július 6. | Szerző: Belphegor

Régi kedves alapelv a szerkesztőségben: csak ne egyszerre boruljunk ki. Igaz lehetne ez a fogyókúrákra is… Fogyózzunk, csak könyörgöm, ne mindenki egyszerre…

Nos, ez most erősen megdőlni látszik… A többiek már jócskán előre járnak a maguk kis kúráival, mint az a többi blogból is
látszik. És értem én, hogy nyár van, dolgozni kell, ez alapból
rossz, de vannak reggelek, amikor kissé túlzottan
letargikus mindenki. Sok nő, ha egyszerre fogyózik… ajjjaj…
minimum, de ajjaj kategória.
Ketten még csak most kezdjük a magunk
kis kúráját. Utolsó mohikánként még virgonckodtunk egyet a fagyik körül
tegnap délután, de ez leginkább már hattyútánc volt, éreztük, hogy
közeleg nekünk is a naaagy fegyelem időszaka…

 

1. nap – Csak kennydzsíít neeee!!!!!!!!!

 

No és ma eljött a nagy nap! Tegnap este még felkészültem, kiolvastam a szalon honlapját töviről hegyire, volt rajta egy napló is,
ami elég idillien festette le a kúrát, de hát nyilván ez egy PR-anyag.
Reggel ráálltam a mérlegre, gondolván, jobb előbb túlesni a sokkon,
szembesülni azzal, ami most van. Ittam egy nagy pohár citromlevet egy
kifacsart citromból, ez még egy korábbi méregtelenítő kúrából rám
maradt szokás. A kávét nem kívánom reggel, nyár lévén viszont a fincsi
zöld teát sem, a citrom viszont felébreszt, garantáltan, és a kis ereim
is örülnek a C-vitaminnak.

Fél
9: irány a Pozsonyi út. Az 54-et keresem, ezért nagyon okosan
leparkolok az 53–55. előtt. Trükkös ám, csakhogy vele szemben a 44. van
– mindegy, egy kis gyaloglás jól is esik, gyönyörű napos reggel van, és
imádom Pestnek ezt a részét. Nem árt viszont aprót betárazni, tekintve,
hogy még a lakótelep tövében is fizetős az egész környék.

A
szalon az ötödiken van, kicsit elgondolkodom a szuperfittség jegyében,
aztán győz a kényelem, hívom a liftet. A lány, aki ajtót nyit, még
nálam is kómásabb, pedig annyira nincs is korán 🙂 (Később
megtudom, elég korán kezdenek, az első vendég általában hétre jön,
uff.)

Vizet
iszunk, kicsit feszengünk, várjuk a tulajdonosnőt (szintén Zsuzsi).
Beviharzik, gyors bevezető kör után már megyünk is a szobába,
ismerkedni a géppel. És persze méricskélni. Mármint engem, no meg a kis
zsírpárnáimat. Mérleg-centi elő. Mérleg pillére pontosan mint az
otthoni. (Megnyugodtam, legalább nem több. Ráadásul az otthoni
karácsonyi ajándék volt egy béna IKEA-s helyett, ami totál összevissza
mért, attól függően, hol nehezedtem éppen rá.)

A
centizés nagyon trükkös. Elkerülendő, hogy tévesen mérjük, bal lábbal
ráállok az egyik mérőszalagra, kihúzom, és úgy írjuk fel az adatokat.
Húsz centinél ennyi. Hatvannál annyi. Tisztára, mint a vízállásjelentés.

Méricske
után felfekszem az asztalra – hőtérképes fénykép készül, egy nagyon
trükkös készülékkel, ami tulajdonképpen egy fényképezőgép, amire rá van
rögzítve egy fekete csík. Ezt rárakjuk az adott területre (gyomor,
máj, lép), az átmelegíti (vagy épp nem), a gép pedig lefotózza. A dolog
lényege, hogy ahogy a szervezetem tisztulni fog, és a szerveim
méregtelenednek, úgy változik majd a hőtérképes fotón mindaz, ami fekete, lassan kékre. A nagy fekete paca a
gyomrom 🙁 Valójában meg sem lepődhetek, az utóbbi két napban fájt,
alig ettem valamit, mintha kő lenne benne. Nagyon ritkán van ilyen
velem, de most pont sikerült. A másik két paca a lépem és a májam,
azokban legalább van kék…

 

A
kezelés maga fekve történik. A testemre mindenhová tapacsok kerülnek
(az alábbi kép szemléltetés, nem én fekszem ott :-)), és négyszer tíz
percen keresztül elektromos ingerek érnek, különböző ritmusban és
erősséggel.

A
kezelés alatt odaül mellém Zsuzsi, felveszi az adataimat, elmeséli a
kúra alapjait, előnyeit, nehézségeit, kapok egy receptgyűjteményt is,
majd magamra hagy. Jószándékúan zenét is kapcsol… nem tudhatja
szegény, nem bizony… de Kenny G-vel engem kínozni lehet. Mindenhol,
ahol jót akarnak (kozmetikus, masszőr), ezt teszik be… de sajnos
nekem kiveri a biztosítékot. Nemhogy relaxálni nem tudok, de alig
várom, hogy teljen az idő. A kezelés maga alapvetően kellemes, nem
érzek fájdalmat, hacsak kennydzsít nem soroljuk az audioterror
kategóriába.

 

Bevallom,
az ebédidő kicsit váratlanul ért. Az első napra ebédre előírt ún.
„Detox leves” (erről majd később) még nem lapul a hűtőben, saláta
viszont van a környéken elérhető. Cézár-sali lett végül, benne néhány
csirkemelldarabkával, kis olívaolajjal meglocsolva. Fehérjét elvileg
csak este lehetne, de az este még nagyon távolinak tűnik, hogy hogy
fogom kibírni. Lényeg a lényeg, engedtem a pár falat husinak, és estére
bevásároltam halat, párolt zöldséget és natúr krumplit a menzán. Hááát… Este muszáj lenne főznöm egy jó nagy adag levest, és salival, zöldséggel felkészülni a holnapra.

 

Kedvenc kávézóm mellett egyelőre vidáman lépdelek el, de hol van még a délutáni álmosságroham, ami 3 körül támad… és ez még csak az első nap…