Eddig abban a hitben éltem, hogy én alapvetően szeretem a krumplit. Szeretem a gyümölcsöket, a salátát is, a rizst is, a krumplit is. Először csak módosultak bennem a dolgok. Jóból is megárt a sok… Szeretem, de nem ennyire… Csak jól kell elkészíteni… Ma egyszerűen csak olyanom van, hogy inkább ennék egy jó kis somlóit…
Mostanra be kell vallanom, hogy telítődtem a krumplival. Bár a kúra elején kaptam egy fantasztikus receptgyűjteményt, amiből minden áldott nap lehet ötleteket meríteni, tehát egyáltalán nem vagyok magamra hagyva, mégis így érzem.
A stúdióban a másik lányt Pálmának hívják; általában amíg a gép rezeg rajtam, minden gondom-bajom megoszthatom vele. Legutóbb megbeszéltük, hogy megcserélem az ebédet és a vacsit. Mert ebédre ugye sali, leves, vacsira pedig krumpli, zöldség, sali a választási lehetőség. Ez nekem olykor nehezen megoldható. Egyrészt mert későn érek haza, és már semmi kedvem nekiállni minden áldott nap főzni. Mire kész vagyok, késő is van, már nem kívánok enni. Ebédre viszont igényelnék valami komolyabbat a sali-levesen kívül, mert így hamar megéhezem, kifáradok. Úgyhogy cserélni fogok, aztán majd tudósítok nektek.