Asszem, elegem van – avagy félidő válság

2007 július 26. | Szerző: Belphegor |

12. nap

Ez
a nap bizony felkészületlenül ért. Gyümölcs még maradt bent a hűtőben
délelőttre a munkahelyen, de otthon hagytam a gondosan elkészített
salit és levest, amitől halál pipa voltam magamra.

Sali
még akad a környéken, de olyan leves, amiben tutira nincs só,
tartósító, ez-az-amaz, olyan tutira nem. Nem volt nálam zöldség se
rágcsálni, és hiába ittam egész nap, mint a gödény, délutánra elkezdett
fájni a fejem az éhségtől. Ettem még egy salit, de hiába. Ténferegtem
és használhatatlan voltam egész nap. Sajnos ilyenkor tényleg úgy érzem,
nagyon nehéz ezt így meló mellett csinálni. Nem tudok állandóan
felkészülni, bevásárolni, kaját előre elkészíteni, egyszerűen van
olyan, hogy nem fér bele a napba, az erőmbe. De nem lehet ilyen. Mert
ezzel kárba vész az eddigi munka is, és nagyon szar állapotba tudok
kerülni. Ez egy munkahely, észnél kéne lenni, gondolkodni, pörögni,
ehelyett húzom magam, enerváltnak érzem magam. Azt hiszem, ott is lehet
a bibi, hogy vitamint kéne szedni. Illetve hogy a rendes munkatempó nem
igazán megfelelő egy ilyen kúrához. Tudomásul kell venni, hogy a
szervezet ilyenkor máson dolgozik. Méregtelenít, többször lenne szükség
lepihenni napközben, odafigyelni a bennem zajló dolgokra. Nos, ezek a
feltételek most nem adottak, így kell végigcsinálni, de azért nem
véletlen az, hogy léböjtözni is jobb, ha elvonul az ember. Agyilag és
lelkileg is méregteleníteni lenne jó most, ahelyett, hogy özönlik rám
az információ és a megoldandó probléma.
A mérleg stagnál. Megrekedtem. Én is, a kedvem is, a fogyás is…