A napok a végtelen pisilések jegyében telnek.
Érdekes adat a világból: literben a napi vízfogyasztás úgy számolható ki, hogy a
Egy nap tehát durván 3 liter vizet kell begyűrnöm, ami nem kevés. Eddig
azt hittem, én alapvetően eleget iszom, de most azt hiszem, ez illúzió
volt. A teli flakont állandóan hurcolom magammal, az íróasztalnál szem
elé rakom, hogy lássam, hogy fogy. A gond csak a végtelenített
mászkálás. Mire visszaérnék a helyemre, és belekezdenék valami
feladatba, már mehetek is ki újra. Néha kínos is. Nem tudok pl.
egy meetinget végigülni, mert kb. 20 percenként ki kell vonulnom. A
kollégák minimum, de furán néznek rám. Kezemben a vizesflakon,
folyamatosan töltök felül, hogy meglegyen a napi penzum, és közben
állandóan szaladgálok. Akár oda is költözhetnék a gépemmel a
vizesballon és a mosdó közé félútra.
megyek, úgy érzem magam, mint a Mátrixban a szereplők, akik örök
csatlakozásparában voltak. Mostantól megérkezéskor nekem azonnal fel
kell mérnem, hogy hol a mosdó. Általában rögtön le is tesztelem. Egy
utazás a Balatonra pl. komoly kihívás, többszöri benzinkutas
megállással. A leggázabb mostanáig egy tescós bevásárlás volt. A
hatalmas hodályban egy mosdó van csak, az egyik végen. Ezért egy
vásárlás alatt kétszer kellett végigkirándulni az egész borzadályt,
mert a kasszánál nem tudok kimenni, a legtöbb kassza zárva volt, így
tehát séta vissza a bejáratig, ahol egy bejövő mellett tudtam
kislisszolni a befelé nyíló kapun. Könyörgöm, más embereknek soha nem
kell pisilni? Ők mit csinálnak, tartogatják? El tudom képzelni, mikor
mindezt kisgyerekes anyukák játsszák végig. A gyerek ötször pisili
össze magát, míg kiérnek.