A dögönygépről kicsit bővebben

2007 augusztus 8. | Szerző:

Ígértem, hogy írok egy kicsit bővebben arról, hogy mi is történik a kezelés alatt. Egy kezelés 40 percig tart, négyszer tíz perces kis etapokban.

1. A méreganyagok lebontása, egészen sejtszinten,

2. ’méreganyagok felszívódása’, a kiválasztó szervek működésének serkentése, hogy feldolgozzák a már lebontott toxinokat,

3. ’izommunka’ – valójában az izmok mozgatása, a bőr tonizálása, közvetlenül a felszín alatt, illetve a mélyebb rétegekben is,

4. ’keringés fokozása’, az erek rugalmasságának növelésével.

 

Mindebből mi annyit érzünk, hogy hol csipked, hol hengerel, hol szurkál. Alapvetően nagyon kellemes az egész, és egyre magasabb fokozaton bírom.

Eleinte tényleg szálldostam utána, azt éreztem, könnyű vagyok, mint a pihe, végiglibbenek a Pozsonyi úton. Aztán ez átment kellemes nyugis zsongásba, amikor a kezelés után szuper relax állapotba kerültem.

Fontos még, hogy a kezeléshez mindenki külön kis tapacskészletet kap, aminek az ára egyébként elég borsos (de benne foglaltatik a csomagban). Viszont mindenkinek csak a saját tapacskáit használják, és a lányok nagyon tudják, hogy mely pontokra kell felrakni, hogy pl. a nyirokrendszerre hasson, ill. a kiválasztó szerveket dolgoztassa.

Valójában tehát minden egyes kezelés után az az érzés jár át, hogy minden nehézség ellenére haladunk, a géptől segítséget kapok, meglódít, hogy még látványosabb legyen az eredmény. J

Címkék:

Egy kis szusiünnep

2007 augusztus 2. | Szerző:

16. nap

Ma reggel turbóra raktuk a masinát, erősen hengerelt, rázott, csipkedett – jólesett, és utána határozottan laposabb volt a hasam, rücsimentes a combom. 
Kezdetben a  kezelés után fantasztikusan felfrissültem, egy ideje viszont inkább határozottan lelazít. Míg a gép dolgozik, én szép csendben relaxálok, vagy Pálmával beszélgetünk, a végére pedig kellemesen elálmosodom. És az álmosság végigkísér a napon, ma például. Egész nap keresem, de nem találom, hol az „egy”. Haza kéne mennem, újra felkelnem, bebootolnom, és újrakezdeni a napot.

Ebédre salit eszem, és nemsütis levest, este különleges kényeztetésként szusit – zöldségeseket persze. Vágyakozva gondolok a lazacos/tojásos szusira, ők a nagy kedvencek. De a fehérjék még egy kicsit odébb vannak 🙂

Címkék:

Krumpli a köbön

2007 július 31. | Szerző:

Eddig abban a hitben éltem, hogy én alapvetően szeretem a krumplit. Szeretem a gyümölcsöket, a salátát is, a rizst is, a krumplit is. Először csak módosultak bennem a dolgok. Jóból is megárt a sok… Szeretem, de nem ennyire… Csak jól kell elkészíteni… Ma egyszerűen csak olyanom van, hogy inkább ennék egy jó kis somlóit…
Mostanra be kell vallanom, hogy telítődtem a krumplival. Bár a kúra elején kaptam egy fantasztikus receptgyűjteményt, amiből minden áldott nap lehet ötleteket meríteni, tehát egyáltalán nem vagyok magamra hagyva, mégis így érzem.
A stúdióban a másik lányt Pálmának hívják; általában amíg a gép rezeg rajtam, minden gondom-bajom megoszthatom vele. Legutóbb megbeszéltük, hogy megcserélem az ebédet és a vacsit. Mert ebédre ugye sali, leves, vacsira pedig krumpli, zöldség, sali a választási lehetőség. Ez nekem olykor nehezen megoldható. Egyrészt mert későn érek haza, és már semmi kedvem nekiállni minden áldott nap főzni. Mire kész vagyok, késő is van, már nem kívánok enni. Ebédre viszont igényelnék valami komolyabbat a sali-levesen kívül, mert így hamar megéhezem, kifáradok. Úgyhogy cserélni fogok, aztán majd tudósítok nektek.

Címkék:

Ivás nélkül nincs fogyás!

2007 július 27. | Szerző:

13. nap

  Ma kíváncsiskodtam, hogy átlagosan mégis mennyit fogynak a sorstársaim az egy hónap
alatt. Kis Zsuzsi elmesélte, hogy a száz kiló körüli vendégeknél nagyon
látványos, 10-12 kilós fogyások érhetők el az egy hónapos kúra során, a
60-70 kiló közötti csajoknál 3-4 kiló, plusz a centik, ugye. Kicsit
megfenyegetett (kedvesen :-), hogy nálam is simán reális cél a
négy kiló mínusz, DE ha nem iszom eleget, nem fog menni!!! Istenem, ha
tudná, hogy mennyit iszom! Az életem egy végtelenített ivás. Amikor
éppen nem iszom, akkor pisilni megyek, vagy onnan jövök vissza, de csak
hogy újra mehessek. Ha véletlenül egyik sem, akkor igyekszem
beszerezni a táplálékomat valahonnan, vagy éppen elkészíteni másnapra,
estére, vagy épp mosogatok, vagy dobozokba, zacskókba csomagolok.
Amikor erre nincs erőm, általában pórul is járok (lásd előző bejegyzés).

 

Címkék:

Asszem, elegem van – avagy félidő válság

2007 július 26. | Szerző:

12. nap

Ez
a nap bizony felkészületlenül ért. Gyümölcs még maradt bent a hűtőben
délelőttre a munkahelyen, de otthon hagytam a gondosan elkészített
salit és levest, amitől halál pipa voltam magamra.

Sali
még akad a környéken, de olyan leves, amiben tutira nincs só,
tartósító, ez-az-amaz, olyan tutira nem. Nem volt nálam zöldség se
rágcsálni, és hiába ittam egész nap, mint a gödény, délutánra elkezdett
fájni a fejem az éhségtől. Ettem még egy salit, de hiába. Ténferegtem
és használhatatlan voltam egész nap. Sajnos ilyenkor tényleg úgy érzem,
nagyon nehéz ezt így meló mellett csinálni. Nem tudok állandóan
felkészülni, bevásárolni, kaját előre elkészíteni, egyszerűen van
olyan, hogy nem fér bele a napba, az erőmbe. De nem lehet ilyen. Mert
ezzel kárba vész az eddigi munka is, és nagyon szar állapotba tudok
kerülni. Ez egy munkahely, észnél kéne lenni, gondolkodni, pörögni,
ehelyett húzom magam, enerváltnak érzem magam. Azt hiszem, ott is lehet
a bibi, hogy vitamint kéne szedni. Illetve hogy a rendes munkatempó nem
igazán megfelelő egy ilyen kúrához. Tudomásul kell venni, hogy a
szervezet ilyenkor máson dolgozik. Méregtelenít, többször lenne szükség
lepihenni napközben, odafigyelni a bennem zajló dolgokra. Nos, ezek a
feltételek most nem adottak, így kell végigcsinálni, de azért nem
véletlen az, hogy léböjtözni is jobb, ha elvonul az ember. Agyilag és
lelkileg is méregteleníteni lenne jó most, ahelyett, hogy özönlik rám
az információ és a megoldandó probléma.
A mérleg stagnál. Megrekedtem. Én is, a kedvem is, a fogyás is…

Címkék:

Félidős mérések

2007 július 26. | Szerző:

Mindenkit az eredmények izgatnak, ugyebár… Nézzük az első két hét, vagyis a félidő eredményeit:
Centikben
boka 1
térd 1
comb 2
csípő 2
has 4
derék 1
mell alatt 4
cici konkrétan 0 (!!!)
Testileg
Friss
vagyok, leginkább ezt mondhatom. A kezelések után szinte felébredek,
üde vagyok, repkedni lenne kedvem. Hajnalonként korán felébredek,
emiatt viszont este hamarabb ki is dőlök. Kicsit átállt a bioritmusom a
természetközelire, a nappal kelek és azzal is fekszem. Kicsit
fáradékony vagyok mozgás közben, nagyon intenzív mozgások tehát nem
mennek. Erre nyilván a kánikula is rádob egy lapáttal…
Úszni próbálok, jógázom, kicsi bringa, séta.
Lelkileg
Lelki
fronton is méregtelenedem. Vannak napok, amikor szinte hatalmába kerít
egy-egy érzelem, ami utána úgy tűnik el, ahogy jött, de addig komolyan
fogva tart. Rágódom rajta (múltbéli sérelmek, történések), amiket
mintha most dolgoznék fel. Utána viszont megtisztulva megyek tovább.

Az
viszont továbbra is igaz, hogy mint minden kúránál, ez is egyfajta
folyamatos odafigyelés. Mit bírok, mit eszem, mire vágyom – egy titkos
belső program zajlik. A kívülállók ebből annyit látnak, hogy reggel
hatalmas citromlé, saláta lavórnyi mennyiségben, ivás-pisilés nonstop.
Kicsit bezárkózás, társasági eseményekből (fagyizás, jegeskávézás)
kimaradok… Hát valahogy így.

Címkék:

No more husi

2007 július 26. | Szerző:

9. nap

Azt
közben el is felejtettem megemlíteni, hogy eddig, vagyis az első két
hétben lehetett husikát enni, mostantól a krumpli-zöldség kombo
lesz a barátom. Szeretem a krumplit, szeretem (de eddig a salátát is
szerettem, ugye), de hogy mennyire, ez majd most fog kiderülni…

Címkék:

Minden fogyózó megmentője: a jázminpakóca

2007 július 24. | Szerző:

Őrületesen vicces nevű növénykére lettem figyelmes legutóbb a MOM
melletti biopiacon. Úgy hívják őt, hogy jázminpakóca, és ha kicsit jobb
lenne a PR-ja, már rég minden diétázó mint megmentőjére gondolna rá.

A növényke ugyanis ÉDES!

Dél-Amerikából
származik, az indiánok „mézes levél” néven 1500 éve használják.
Hatóanyagai annyi mindenre jók, hogy itt most nem is győzöm felsorolni,
néhány közülük:
– visszaállítja a szénhidrát-, zsír-, fehérje-anyagcsere egyensúlyát,
– csökkenti a koleszterinszintet,
– méregtelenít,
– serkenti az inzulintermelést,
– normalizálja a vérnyomást,
– segít vashiányban,
– serkenti az emésztőrendszer és a vizeletkiválasztási rendszer működését,
– immunrendszer-serkentő.

Nem
gondolom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, biztos sokan ismerik és
használják, az is lehet, hogy STEVIA néven jött már szembe valamilyen
termékcsaládban.

Amiért zseniális: édes, lehet belőle
hideg/meleg oldatot készíteni, ezt használhatjuk limcsihez, teához, de
lehet vele sütni/főzni is. Sütiknél a töltelékbe is keverhetjük.

Szerintem pindurit emlékeztet az íze az édesítőkre, de ha innen vizsgálom, legalább nem kemikália mégse…
Nálunk egynyári növényként eléldegél egy kis cserépben is.

Szóval egy főnyeremény, keressétek.

Találtam egy kontaktot is, akik felelnek a hazai termesztésért:
Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület
Uszka, Fő u. 60.
fnpe@freemail.hu
30 394 9443

Címkék:

Családi ebéd méregtelenítéssel

2007 július 20. | Szerző:

Egy jó kis belevaló fogyókúra (vagy esetünkben méregtelenítő kúra) idején környezetünk támogatása félsiker.

Nálunk, egy békés, balatoni családi ebéd keretein belül ez így néz ki:

Családtagok
önfeledten kanalazzák a fincsi, hideg, tejszínes gyümölcsleveskét a
negyven fokban. Kúrázó (esetünkben én) ül egy lavórnyi saláta felett,
ami után, motivációként, egy kis zöldségleves várja majd.

Anyuka türelme egy ponton elfogy.

– Kislányom, ennek az önsanyargatásnak nem lesz jó vége. Könyörgöm, legalább egy kis levest egyél.

– Nem, nem lehet. Tejszín van benne, cukor stb.

 

 

Tíz perccel később.

– És egy krumplipürét? Az krumpli!!!!

– De van benne tej, vaj stb.

– Csirkecombot se lehet?

– Nem, azt se.

 

Tíz perccel később.

– Egy kis fagyi? Egy kanálkával nehogy már megártson! Meddig akarod még ezt az őrületet folytatni?

– Háát, még csak most kezdtem.

Anyuka segélykérőn, kicsit szemrehányón páromra néz:

– És te ezt hagyood?!?! Hogy tönkretegye magát?

Párom
úgy érzi, ebbe most inkább nem menne bele. Mégiscsak nyár van,  jó
a kedvünk, hejehuja, Balaton, ha az ő babája most négy hétig salátán
él, és az neki jó…

Anyuka erősítést keresve Apukára néz:

– Jól van, akkor mi Apáddal iszunk egy kávét. Legalább van még egy ember a családban, aki normális…..

 

Könnyű így, nem azt mondom…

 

Ui.: Tuti gyümölcslevesreceptért katt ide

 

Címkék:

A víz az úr – belül is! :-(

2007 július 16. | Szerző:

4. nap – 1 kiló mínusz!!!

Fogytam egy
kilót!!!! Ujjongtam!! Ez csodálatos, négy nap alatt egy kiló, hát,
minimum, de szuper lenne ezt a tempót tartani. Nyilván ez irreális, és
a víz távozott belőlem, mindenesetre örömmel töltött el, hogy megindult
a súlyom lefelé.

 5. nap – Mosó Masa hozzám képest…

Egyfolytában
mosok, pakolok. Már rend van bent az íróasztalomon, de most otthon is
rám jött az őrület. Jó pár adag mosás után elpakoltam a fölösleges
kabátokat, kendőket, mosásmaratont tartottam, a Párom nem tudja, mi
tört rám.

Barátosnémmal rövid konzíliumot tartottunk a nagy pakolásokról, és a következőkre jutottunk.

– Állítólag a PMS egyik tipikus tünete.


Én arra gondoltam, talán ősanyáink arra gondoltak, pár napig most úgyis
’holdkunyhózni’ fognak, elvonulnak a menstruáció idejére, ezért előtte
gyorsan még rendet kell rakni. (Hiszen állítólag a szülés megindulása
is előtt pár nappal őrületes pakolási roham lesz úrrá a csajokon.)


A másik teória az (a barátnőm ugyanis a menszesz alatt pakol, és nem
előtte), hogy „ha már én ilyen szép tiszta vagyok/tisztulok, mi ez a
rumli és kosz körülöttem?”.

Azt
hiszem, egyébként a belső méregtelenítéssel automatikusan jön, hogy
magam körül is tisztogatok. Ahogy a sok minden távozik belőlem, nemcsak
testileg, hanem lelkileg és mentálisan is, úgy tisztogatom a
környezetem is magam körül.

 

6. nap – Dupla boka

Furán
vizesednek a bokáim. Úgy néz ki a bokám, mint egy nagyon bevizesedett
kismamáé. Egészen riasztó. PMS-ben hajlamos vagyok a vízvisszatartásra,
de ez most egészen riasztó mértékű. Eszem zellert, nyomkodom az
akupunktúrás nyirokpontokat, vízhajtó teát is iszom, de nem
mozdul. Két lábon járó vizesbödön… Segíííítség! Valakinek van valami
tuti tippje?!

 

7. nap – Én, a vizesbödön

Ma először böcsülettel letoltam a 3 liter
vizet, mert elvileg a vizesedés oka, hogy nem fogyasztok elég
folyadékot. Délutánra nyomkodni lehetett a vizet a bokámon, nagggyon
durva. Mintha a szervezetem nem bírna el ennyi lével. A szívem nem
bírná keringetni a folyadékot. Felmegyek gyalog két emeletet, és utána
kalapál összevissza. Elég riasztó az egész. Komolyan úgy érzem magam,
mint egy két lábon járó vizesbödön, azzal a különbséggel, hogy én nem
ürülök ki.

 

 

 

8. nap – Kineziológusnál

Ma
kivételesen délután megyek kezelésre, mert utána fontos találkám van.
Megbeszéltük, hogy a kúra sikeressége érdekében randevúzom a szalonban
dolgozó kineziológussal.

Egész
nap nagyon izgatott voltam. Régóta szerettem volna már kineziológushoz
menni. Rengeteg jót hallok róla, a Soma is állandóan ezt nyomja itt
nálunk a site-on, de valahogy eddig nem sikerült megtalálnom az
emberemet.

Szóval nagy várakozással néztem a mai találkozó elébe, mint egy fontos randira, már reggel úgy készültem.

Éva
nagyon kedves és nagyon nyugodt hölgy, aki határozottságot és erőt,
ugyanakkor melegséget sugároz. Bemegyünk az egyik szobába, a lányok
vizet adnak be, mondván, ilyenkor mindig inni kell. Értem.

Kis bemutatkozó beszélgetés után Éva megkér, hogy álljak elé. A csuklóm fölött megfogja a kezeimet, finom nyomásokat érzek.

Azt
mondja, kérdéseket tett fel magában, nekem a fogyással, a módszerrel, a
méregtelenítéssel kapcsolatban, és úgy érzi, még nem tisztázottak
bennem, hogy mi a célom ezzel az egésszel, ellenérzéseim vannak, amik
gátolhatnak a fogyás megindulásában, ezért először ezeket a blokkokat
kell feloldani bennem, hogy elindulhasson a folyamat.

 

 

Furának
érzem, amiket mond, tudati szinten nem érzek ellenállást, egy csöppet
sem, és úgy érzem, azt is tudom, miért vagyok itt, milyen eredményeket
szeretnék az egy hónap végére, de ezt nem vitatjuk meg, Éva elmondja, ő
mit érez, nekem nem nagyon van módom reflektálni rá, valahogy olyan
magabiztos.

Csakratisztítást
is végzünk, ami számomra erősen bizalmi dolog, fontos, hogy olyan
mesterek, gyógyítók kezei között legyek, akikben maximálisan bízom, a
tisztaságukban, hitelességükben. Évát nem ismerem, el kell fogadnom a
segítő szándékát maximális nyitottsággal és szeretettel.

Utána
felfekszem a masszázságyra, és egy rövid, kellemes, irányított
relaxáció következik, Éva vezet, mondja, hogy mikor mit vizualizáljak.
Gimnazista koromban jártam először relaxációs tanfolyamra, gyakorló
jógázó vagyok, úgyhogy szerencsére ez könnyen megy, élvezettel.

A szeánsz után még kezeltünk is, kicsit több tapaszt tettünk a bokámra, hátha az segít a felgyülemlett vizet megmozgatni.

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!